Ahol a Tunguz meteorit pusztított

Kétségtelen, szavatartó ember ez a Ronyecz Jóska. Kemény arcvonásai alatt becsületes lélek bújik meg. Délután indulunk is a környező hegyeket és a völgyeket bejárni. A programunk időközben kicsit módosult, mert, még egy napot maradhatunk itt szállásadóinknál, és akkor a terepjárás után a beígért tengeri hajókázás sem marad el. De azon már Kapitány Gyula is részt vesz, aki Ronyeczéktől nem messze Woss-ban lakik, a Nimpkish völgy egyik legszebb városkájában. Na sebaj, a tenger és az Orkák tehát csak holnap jönnek majd, ma pedig még számtalan földi csoda. -Hol is kezdjük ?- viccelődik a házigazda. – Nem kell ám sokat menni, itt van mindjárt az a Sárga cédrus – mutat egy toronymagas fára, na arra a múlt héten egy igazi bestia mászott fel, egy nagymacska a javából. A szomszéd kutyáját szinte a szájából rángattuk ki, az utolsó percben, aztán a cicus felmenekült a fára, mi mást tehettem le kellett lőnöm, a szerencsétlen Beagle, így aztán megmenekült.

Izgalmas történet, de most már messzibb csodákra vágyunk. Így hát elindulunk Jóska sárga terepjáróján, amely állítólag még a Mount Everest-et is megmászná. Ezen persze nevetünk, de kétségtelen a fürge jármű hatalmas hepehupákat, sziklagöröngyöket is meglovagol. Odaérünk egy erdőrendezési terepre és döbbenten látjuk, hogy alig két-három ember több tonnás fákat mozgat óriási gépeikkel. A legkisebb Hemloknak is három méter az átmérője. Egy magas termetű skót favágó, Daniel lesz itt a kalauzunk. Tetőtől talpig fűrészpor borítja, a sisakból kilátszó arcát pedig fekete máz borítja. -Kell a védelem a szúnyogok és fekete legyek ellen -magyarázza. Védőkesztyűt visel, ami szutykossá ázott a kenőlajtól. Az öbölre mutat , ahol kicsi ,de bivalyerős hajókkal rendezgetik a kivágott fatörzseket. -Azok ott leúsznak majd Vancouverig, ha tutajjá alakítjuk őket. Hátunk mögött egy tarra vágott hegyoldalban kőfal kandikál ki a sűrű ködből. – Kell a szikla mondja, onnan bontjuk, hogy az őserdőben utakat építhessünk, különben a Jóisten sem tudná leszállítani a kidöntött fákat. Egyébként itt évente több mint háromezer milliméter eső esik, puhává áztatva a talajt, amiben elsüllyednének még a legerősebb gépek is. A skót medvétől azután elköszönünk, nem kevésbé kemény társainak is búcsút intünk, akikkel nem szívesen találkoznék a sötétben. Mind markos, félelmet nem ismerő legény. Mégis időnként a halállal is szembe kell nézniük, amikor az „özvegycsinálónak” nevezett derék vastagságú faágak rájuk zuhannak a magasból. Óránként húsz dollárért reggeltől estig döntik a fákat motorosfűrészeikkel, szállítják azokat az öbölhöz, hogy aztán jó utat kívánjanak nekik, majd szép csendben leúszanak 3-400 kilométert a civilizált világba, ahol a partot már fények övezik, Vancouver toronyházai integetnek a távolból.

Van-e itt még látnivaló, hiszen az ember az élményektől máris jóllakott ? Ronyecz mérnök úr azonban mindig valami újat tartogat tarsolyában, nem is akármit, most egy nagyon különleges helyre csábít bennünket, még egy órát sem kell zötykölődni és egy völgybe érünk, onnan felnézve észak-nyugatról nem mindennapi látvány fogad bennünket, a hegyoldalt száz meg száz kidőlt vörös cédrus törzse borítja. Katonás sorrendben fekszenek a halott fák ezrei. Mint az óriások ujjai, amelyek megdermedtek az időben, és utolsó erejükkel még belemarkoltak a földbe, görcsösen megtalálva végső nyughelyüket. – Mindez 1908-ban történt. Egy pusztító szélvihar érkezett Szibériából. Ez volt a Tunguz meteorit keltette hatalmas tornádó, igazából lökéshullám. Átrobogott a fagyos szibériai földek felett és Japán északi szigetei fölött lecsapott a Bering tengerre, majd több ezer kilométert megtéve meg sem állt Kanada nyugati partjaiig. Pontosan nem tudjuk mekkora sebességgel ért ide, de az elég volt ahhoz, hogy ezeket a fákat sorra kitépje a földből.

A félelmetes látványtól kicsit megborzongva már nem számítunk további különlegességekre, valóban nyugodtabb gondolatokat megszülő helyhez érkezünk. Egy nagy tengeri osztályozóhoz. Ez már alig néhány kilométerre fekszik a nyílt óceántól, amelynek valaki biztosan viccből adta a csendes nevet, hiszen nagyon gyakoriak rajta a viharok, amelyek akár több méteres hullámokat korbácsolnak fel. Egy portugál mondás szerint, aki még nem tudott imádkozni, az az óceán közepén biztosan megtanulja.

Az új helyszín egy tengeri osztályozó, amelynek beton terasza ráfut az tenger vízére. A hideg szél és a megállás nélkül permetező eső arra figyelmeztet bennünket, hogy a nyílt óceán már csupán néhány kilométerre van. A nagy beton placcon óriási markológépek dolgoznak, a még északabbról ide úsztatott fákat gyűjtik egybe. Fülkéikben elszánt fickók ülnek, ránk se hederítenek, figyelmüket egy percre sem kötheti le más valami a munkán kívül. Minden mozdulat, minden elvétett távolság itt balesetet okozhat. A fatörzseket tolóhajókkal lökik ki a szárazföldre, onnan emelik fel azokat a markoló gépekkel, majd egy vasúti pálya mellett halmozzák fel valamennyit. Itt működik Észak-Amerika leghosszabb és legrégibb fakitermelő vasútja, amely 122 kilométeren át szállítja a faanyagot rendeltetési helyére. Az egész telephelynek egy Brit Kolumbia Egyetemén végzett magyar származású fiatalember a vezetője. – A tanítványom volt. Nagyon tehetséges hallgató , aki egyébként itt született, itt nőtt fel, neki már természetes ez a zord éghajlat –

mondja Jákóy Endre büszkélkedve.

Tunguz meteorit: Szibéria egén különös robbanást észleltek 1908. június 30-án reggel 7:17-perckor. Egy meteorbecsapódása okozta, amely kb. hat kilométeres magasságban felrobbant a légkörben. Szeizmikus rezgéseket észleltek a műszerek még több ezer kilométeres távolságban is. „Fülsiketítő robbanást” hallottak és tüzes felhőt láttak a horizonton 500 km-es távolságból a megfigyelők. A 170 km-re lévő megfigyelők egy vakító napszerű tűzgolyóról számoltak be a felhőtlen, nappali égbolton, és menydörgésszerű robajt hallottak. A 60 km-re álló szemtanúkat a lökéshullám a földre lökte és eszméletüket vesztették, az ablakok betörtek, a cserepek lehullottak.

( A fényképen Vancouver sziget legészakibb csücskében egy hatalmas faosztályozónál, amelynek közelében a Tunguz meteor is pusztított.)