Mentsük meg a kutakat!
Sopron annyira gazdag a múlt köztárgyaiból, hogy szinte észre sem vesszük, ha eltűnik egy régi kerékvető, míves ajtókilincs, öntöttvaskút, csizmakaparó. Az utóbbi években mégis szemmel láthatóan megindult egy folyamat, aminek a vége a kellő óvás híján a teljes pusztulás lehet. Pedig ezek a tárgyak a történelem tanúi is. Akadnak olyan cizellált ajtókilincsek, amelyeket még Berzsenyi és Petőfi, gróf Széchenyi István is megnyithatott. Léteznek olyan kerékvetők, például a 48-as laktanya bejáratánál, amelyek mellett IV. Károly automobilja is kigördült. Erről korabeli fotó is tanúskodik. további részletek
Aki megmentette Sopront a tankágyúzástól
Sopronban nincsenek az 1956-os forradalomnak mártírjai. Vértelen volt a felkelés. Ez pedig egyetlen tüzérszázadosnak Fekete Lászlónak köszönhető. Bizonyosak lehetünk benne a forradalmi ifjúság életét adta volna a szabadságharcért és az oroszok rommá lőhették volna a várost. Akárhány forradalmárral, visszaemlékező szemtanúval beszélgettem is, mindig azt mondták: ” valaki hatástalanította a város határában felállított ütegeket, így akadályozta meg a vérengzést”. további részletek
Panoráma a sírokra
Megint egy építkezés Sopronban, ahol padlógázon a lakásbiznisz. A tervezők, a kivitelezők vélhetően betartják a jogszabályokat, éppen még megfelelő távolságra húzzák fel az épületeket az evangélikus temető falától. A holtakat pedig már úgysem lehet megkérdezni, mit szólnak a sírjaik fölé terebélyesedő új lakóparkhoz. Valljuk be, ahhoz azonban furcsa ízlés kell, hogy valaki a jó időben erkélyére kiülve, kávét kortyolgatva, süteményt majszolgatva, mondjuk éppen az időszerűen lezajló temetési szertartás panorámáját nézegesse. további részletek
Anya, aki megtörte a háború átkát
Valahol a Don kanyarban porlanak a néhai soproni polgár, Kertes László csontjai, azzal a130 ezerével együtt, akik életüket adták hazájukért egy értelmetlen háborúban. A soproni Szent Mihály temetőben pedig Kirilov, a szovjet katona földi maradványai nyugszanak. Ő a felszabadító, vagy a megszálló, ki hogyan értelmezi, életét adta egy értelmetlen háborúban ugyancsak a hazájáért. Sírján mindig virágok és mécsesek őrzik emlékét. további részletek
Színeket a közterekre
A november a legszürkébb hónap. De lehetnének-e a városaink színesebbek, ha életörömünket, jókedvünket szívből megosztanánk másokkal és nem vinnénk be féltve a négy fal közé, vagy a kampányszerű rendezvények valamelyikébe. Senki sem várhatja el tőlünk, hogy naponta olyan utcai szambát és muzsikát varázsoljunk környezetünkbe, mint a kubaiak, vagy templomainkba, mint a színes bőrű amerikaiak. A mi kultúránk más. további részletek