2023
10
01

Az emberi őszinteségről

A legtöbb ember,amikor megszületik és amikor meghal,akkor a legőszintébb magával. Az apróság sír, mert védtelennek érzi magát az anyai burokból kiérve. A haldoklónak pedig nincsen több esélye az életre, ezért szembe kell néznie önmagával. És mégis vannak olyanok ,akik még az utolsó percükben is áltatják magukat. Haraggal szemlélik önön pusztulásukat. Hiszen hogy juthattak ide , a birtoklás, a fény, a hamis képzetek világából, Szörnyű az a kis hely ,ami a túlvilág kapuja, rideg és félelmetes. Úgy hiszik ők mindenről jól gondolkodtak, ők mindenben másoknak is adtak és adtak. De nem így van mert adni soha nem elég, és rosszat adni a legnagyobb bűnök közé tartozik. Most is adunk majd karácsonykor. Ajándékokat, örömet vadászunk a hozzánk tartozók és a közel állók arcára. De lehet,hogy szívünket nem nyitjuk meg és ezt már észre sem vesszük. Igen milliók nem nyitják meg szívüket és tévelyegnek hamis eszmék között ebben a megromlott világban. Nem látják a lecsupaszított igazságot. Hogyan lehet elviselni két világháborút és most Hazánk mellett a naponta szenvedők sebesülését és halálát. Hogyan lehetséges ez a borzalom?Szemet hunyunk felette, elfogadjuk már és szinte hétköznapunk részének tekintjük, mint a reggelit, vagy a nagytakarítást. Hol az Isten? Akinek ki kéne nyitnia milliók szemét? Hát hol van? Ott a szívünkben és a lelkünkben. És ha még tudunk őszintén sírni és nevetni, és még látjuk mi a rossz és mi a jó, különbséget tudunk tenni, akkor adni is tudunk és egyetlen mosollyal, egyetlen csodálatos döntéssel magunkat és a világot megmenthetjük. Igen! Megtehetjük,mert embereknek teremtettünk. (A képen Jézus megkísértésének hegye.)


2022
04
12

Versenymotorosok Sopronban

Ilyen is volt Sopronban. Öt év híján csaknem százéves a soproni motorsport. 1927-ben bőgtek fel először a Soproni Automobil Egyesület jóvoltából az első versenymotorok a Lővér körúton. Aztán hosszú évek sora alatt rengeteg versenyt rendeztek itt és sok tehetséges versenyző futotta végig a hegyi pályát sikerrel és kiváló eredménnyel. 1969-ben lett vége igazából a Lővér körúti versenyeknek,amikor az IKV Versenymotoros Szakosztályának legjobb versenyzője és szervezője egy edzés alkalmából életét vesztette. Mészáros Károly MZ 250 köbcentis motorjával indult 1969 augusztus 19-én, tízezer néző kísérte figyelemmel az útját, amikor az egyik kanyarban beszitált motorjának kormánya és a versenyző súlyosat bukott. A mentőautóban veszítette el életét. Sajnos másnap, a versenynapon is történt tragédia, szintén a 250 köbcentis kategóriában. A Budapesti Honvéd 23 éves versenyzője, Vikor Károly kezdő versenyzőként bukott és a helyszínen életét vesztette. A hegyes-völgyes pálya ettől fogva bezárásra ítéltetett. Ma már csak ez a kopottas felirat őrzi az egykor fénykorát élő klub emlékét. Kár lenne eltávolítani.
( Forrás: Kisalföld. 2020.04.17. 09:37.Páder Vilmos)

2022
14
11

Ókút

„Mélységes mély a múltnak kútja”- írta le Thomas Mann ezt a hátborzongatóan szép mondatot. Most én is a múlt varázsában kutakodom. Régi családi fényképeket nézegetek. Nagyon régieket, amelyek még a 19.század utolsó éveiben készültek. Szinte ,milliméterről milliméterre tapogatom végig tekintetemmel a régi míves ruhákat. A férfiét és a nőét akikről nem tudom kik is lehettek. Kilencéves forma kisfiút fognak közre. A gyermek anyja vállán nyugtatja a kezét és a férfi mintha valamiféle tengerész öltönyben büszkélkedne, arcán halvány mosollyal ül. Pödrött bajusza tekintélyt ad nézésének. Nője és ő ülnek, a fiúcska pedig áll. A hölgy egész fiatal, finom arcú, nyakában a csipke gallér felett kettős gyöngysor. Arca szinte kifejezéstelen, mégis valamiféle kedvességet, fiatalos bájt sugall. Kik lehetnek ők? Nem tudok rájönni. Nagyon régen készült ez a műtermi kép Bécsben Victor Tschipani fotószalonjában. Lám a fotóművész neve fennmaradt, de hol van már ő is testi valóságában? A megdermedt, időt, a pillanatot ragadta meg és így hát négyszereplőssé tette remekművét. Nem raktam fel a fényképet. Szándékosan cselekedtem így, hogy amint kiderül kik is voltak ők, akkor megjelenítem. Helyettük a múlt egyik kútját mutatom meg. Kevés maradt meg belőlük, ez is itt közel százéves. Ókút ez is a javából, olyan mint kedvenc Írónőmé Szabó Magdáé. Szerettem volna a mélyére nézni, de lefedték. Bizonyosan nagyon mély lehet, mert dombtetőre fúrták meg. „Én nem rettegtem az ókúttól, hanem vágytam belé, azt gondoltam, csodálatosabb élmény aligha lehet a lassú süllyedésnél, a látható kutak varázsa is vonzott, hát még az ilyen láthatatlané, amelynek bármi lehet a fenekén. Bármi, esetleg önmagam, én állok odalenn, a törpekirály aranyrudat kalapál, én meg ránevetek saját magamra” – írta híres regényében Szabó Magda. Én nem jutottam ilyen messzire a képzeletemben. Hiszen ennek a kútnak a történetét jól ismerem: 1928 -ban egy lövői gazda, bizonyos Kolics Lajos fúratta szőlősének végébe. Annak a kápolnának a közelébe, amit egy látomás emlékére építtetett, mert 1898. szeptember 9-én a falu Szent Háromság szobra égő csipkebokorként jelent meg előtte, benne a Kármelhegyi Boldogasszonnyal, vagyis Szűz Máriával. Így lett az elkészült kápolnából búcsújáróhely. De az oda érkezőknek víz is kellett, inniuk is kellett, hiszen innentől a falu elég messze fekszik. Ám ki tudja mikor ittak itt utoljára belőle? Kolics gazda utolsó éveiben remete lett, itt lakott a dombon. Ennek a kútnak a vízéből olthatta szomját, mosakodhatott, moshatott belőle. Annak is már több év tizede. Ez az Ókút bizony sokat látott, csaknem egy évszázad alatt sok-sok embert kínált meg vízéből. Mélységesen mély lehet és mélységesen mély a múltja. Különös,hogy a réges-régi családi fotóról ez a kút jutott eszembe. Dehát ilyen az emberi lélek, képzettársításai sokszor álomszerűek. Álomszerűek,mint az ókútak, amelyek nemzedék élettörténeteit őrzik.


2022
14
11

Lelki kevélység

Az ősz „Emberi-túlságosan is emberi.”,ahogy Nietzsche szelleme ráfestené ezekre a levelekre is a filozófiai színeket. Ám az ősz semmit sem kér ebből. Évről évre, századról századra és ezer éveken át az ember nélkül színezi meg önmagát. Mi aztán meghajolhatunk szépsége előtt, írhatunk verseket mulandóságáról megfesthetjük melankolikus hangulatát, gyönyörű zenéket komponálhatunk róla. Ő semmit nem kér ebből. Mégis ha ki akarjuk lesni a titkát, akkor bizony meg kell állnunk előtte. Akkor időt kell szakítanunk a szemlélésére. Mert ki tudja hány embernek lesz ez az idei az utolsó ősze, vagy kinek kinek még hányadik ősze? Ilyenkor kérdezhetjük ezt leginkább, amikor halottaink szelleme felsejlik a temetői csendben. És mindez azért túlságosan emberi, mert könnyek gyűlhetnek a szemünkbe, mert fáradt mosoly ülhet ki arcunkra és fájdalom lebeghet lelkünk mélyén,ha megidézzük őket. Mert míg velünk éltek, senkinek sem tehettünk eleget, mert senkit sem szerethettünk eléggé és mert senkinek sem bocsáthattunk meg úgy ahogy kellett volna, és magunk pedig senkitől sem kértünk elégszer bocsánatot.
Olyan idők járnak, amikor féktelen hangzavarban élünk. Kapkodva, levegőt sem véve mondunk ki féligazságokat, üzenünk bántó szavakat, meggondolatlan sértéseket, sebeket okozó szitkokat. És mivel leírjuk például a közösségi média lapjaira, azok még jobban megmaradnak, még inkább átokként hullanak vissza mindannyiuk fejére. Ez emberi, túlságosan is emberi visszaélés és büntetés, bűnragasztás egy 21-ik századi technikai találmány nagyon rosszvoltából.
Talán nem lehet véletlen az sem, hogy Ferenc pápa vasárnapi Úrangyalán éppen a lelki kevélység veszélyére hívta fel a figyelmet, ami arra késztethet sokakat, hogy jónak higgyék magukat és ennek alapján ítélkezzenek mások felett. Hány ilyen ítélet születik meg nap,mint nap a facebook posztjaihoz fűzött hozzászólásokban. Ki tudja? Bizonyosan sok millió és milliárd az egész világon.De nem kell ilyen nagyra bővíteni a kört. Tegye a kezét a szívére az és őszintén mondja meg ,ha még soha nem bántották meg, soha nem sértették meg ezekben a hozzászólásokban. Jómagam például írtam egy jegyzetet a vasárnapi diáktüntetésekről, ott szerintem senkit sem sértettem meg. Ám a cikkemre érkező rengeteg pozitív reagálás mellett, érkeztek sértő, sőt egyenesen zaklató és már a magánéletemet érintő aljas rágalmak is. Aki ezeket írta az vajon szentül megvan győződve arról, hogy csakis kizárólag a jót képviseli és ennek alapján megteheti azt, hogy gyalázatosan megítélhet másokat. Tudom az ilyen ítéletek nagyon emberiek, túlságosan emberiek. Benne vannak káini fajtánk másokat és önmagunkat is pusztító szellemiségében. Azonban mint a cikkem elején is írtam az ősz nem vesz tudomást erről. Sírhatunk halottaink sírjai felett, emlékezhetünk jóra és rosszra egyaránt. Megbocsáthatunk és kérhetünk is bocsánatot, de azok akik ott nyugszanak már az ősz törvényei szerint hamvadtak el. Lehullottak mint a színesedő falevelek a téli álomra készülő fákról, és eggyé váltak az örök természettel. Itt a Földön nincsen sok időnk. Megtehetjük -e hogy nem bántunk meg szívfacsarón másokat, hogy nem tépünk sebeket a lelkükre gonosz szavakkal és meggondolatlan ítéletekkel. Annak alapján ,hogy azt hisszük csakis nekünk van igazunk, a másiknak nem lehet egy csepp igazsága sem és ezért a földig kell taposni őt. Ha nem tesszük meg, akkor ezt hívhatjuk a lelki kevélység csapdájának. De az ősz erről persze mit sem akar tudni, csak múlik és múlik évezredeken át, emberi életeken át. Alázat nélkül pedig eltöröljük Istenünket és erről persze az ősz semmit sem akar tudni…

2022
17
10

A csoda megtörtént

A csoda megtörtént. Városunk egyetlen papíralapú újságja, a Soproni Téma október 12-én hírt adott a múlt heti pedagógussztrájkról. Hogy mit és mennyit, azt most megjelenítem hajszálpontosan:
„Pedagógus-demonstráció
Soproni és környékbeli pedagógusok, diákok, szülők is csatlakoztak az országos pedagógusdemonstrációhoz. Múlt szerdán a Széchenyi téren gyűltek össze a résztvevők, akik „Mit kíván a magyar pedagógus?” címmel 13 pontban foglalták össze követeléseiket. Többek között béremelést, az óraszám és az adminisztráció, valamint a diákok tananyagának csökkentését, szabad tankönyvválasztást kértek.”
Ez a mínuszos hírnek is alig megfelelő terjedelmű írás a Városi hírek című rovatban volt elbújtatva. A Témában a téma mindössze négy, azaz 4 sort érdemelt meg, két sorral kevesebbet, mint például az a gombaismereti túra, amit a Fertő–Hanság Nemzeti Park szervezett. Nem tudom, hogy ki mit gondol erről, de szerintem még a kormányoldalon kitartó soproni emberek is meghökkentőnek és végtelenül szomorúnak találhatják ezt. Egy közéleti esemény,amin több száz ember megjelenik, tüntet a pedagógusok mellett, akik kifejtik véleményüket a helyzetükről. Érintve számos nagyon fontos aktuális kérdést. Nem utolsósorban a mínuszos hírben meg sem jelenített sztrájkjogot követelve, és a jogtalanul elbocsátott kölcseys tanárok visszavételét sürgetve. Meg még a többit, amiről bőven lenne mit gondolkodnia mindenkinek,aki ebben a városban, ebben az országban él.
A helyzet az, hogy egyrészt, ha Sopronnak csak egyetlen hagyományos papíralapú újságja van, amit ráadásul közpénzből, az enyémből és a Tiédből, tartanak fenn, akkor annak szakmai kötelessége lenne egy rendes tudósítást írnia az eseményről. Ez tájékoztatási alapelv, amit az Alkotmányban is szentesítettek. Másrészt miféle erkölcsi eljárás elhallgatni, megcsonkítva megjelentetni egy nagyszámú érdeklődőt megmozgató közérdekű rendezvényt? Hol tartunk mi a 21. században? Hol tartunk mi Sopron városában, amely mindig is büszke volt polgáraira és büszke volt a sajtójára is, ami a kommunista rendszer kiépítése előtti évtizedekben egyszerre több orgánumot is eltartott, színvonalas napi és hetilapokat egyaránt. Jeles zsurnalisztákat felvonultatva, mint például Parragi Györgyöt, aki országos hírnévre tett szert cikkeivel. Kinek képzelik magukat azok, akik ezért a mostani hetilapunk, a Soproni Téma kiadásáért és szerkesztéséért felelnek? Vagy egy soproni ember már csak ennyit érdemel? Vajon hol van ilyenkor a híres lokálpatriotizmus, az egykori polgári büszkeség? Vagy így is rendben van? Ennyire becsüljük közéletünket, a tanárainkat, a gyerekeinket, és önmagunkat is. Ennyi elég is nekünk. Elég???Így gondolkodnánk a jelenünkről és jövőnkről???

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide