Felkelések Trianon ellen
A Leghűségesebb város példája örök érvényű. Ám amikor minden évben ezt megünnepeljük, nem szabad megfeledkezni azokról, akik az ország többi részén sem alkudtak meg a világ egyik legnagyobb igazságtalanságával. Fegyvert fogtak, mert tudták a győztes nagyhatalmak csak ezen a nyelven értenek. Sopron mellett, Balassagyarmaton, Kercaszomorban és Komáromban is felkeltek a bátor szívűek.A soproni népszavazás ügyét az Ágfalvi csata segítette elő, amely megálljt parancsolt az igazságtalan békeszerződések területi előírásainak. A Rongyos Gárda, és több más felkelő csoport visszaverte a Burgenlandnak nevezett területre bevonuló osztrák csendőröket, akik éppen arra készültek, hogy átvegyék az Ausztriának ítélt területeteket. A nyugat-magyarországi felkelés mintegy előzménye lett a soproni népszavazásnak. Balassagyarmatot, 1919. január 29-én, a magyar katonák hősiessége és a fegyvert fogó polgárok, vasutasok önfeláldozása felszabadította az idegen uralom alól. Ezért érdemelte ki a város a Civitas Fortissima nevet.
A szomoróci lakosság 1920. augusztus 1-jén a kercai helyőrség katonáival együtt űzte el a megszálló szerb-horvát-szlovén katonákat, így a község átmenetileg ismét a magyaroké lett. A felkelésben részt vevő szomoróci férfiakat a szerb csapatok visszatérése után bebörtönözték, és szabadságukat csak a határmegállapító bizottság döntése után kaphatták vissza, amikor Szomorócot Magyarországhoz csatolták. Napjainkban Kercaszomor büszkén viseli a Communitas Fortissima, vagyis a Legbátrabb község nevét.
Rosszul végződött azonban az ősi város, Komárom felkelőinek története. 1919 május elsején győri, komáromi és tatai munkások fogtak fegyvert, hogy a Dunán átkelve, a vasúti hidat megrohamozva újra egyesítsék az elszakított várost. Egy árulás következtében azonban a Közép-Európa legerősebb erődjébe befészkelődött cseh és szlovák legionárius századok, az antant erők támogatásával géppuska és ágyútűzzel fogadták őket. A hajnali órákban is folytak az utcai harcok, még egy tizenkét éves kisfiút is lemészároltak a megszállók csapatai. Végül reggelre elcsendesedett Jókai városa. A vasúti hidat fiatal magyarok holttestei borították. Sokuknak felvágták a hasát a gyűlölködő területfoglalók és kenyeret dugtak beléjük. Néhai nagyapám, Paál József fényképeket is készített ezekről a szörnyű bűntettekről, amelyeket aztán a második világháború után folyó magyar üldözések miatt kénytelen volt megsemmisíteni. Ebben a felkelésben legalább 120-an áldozták életüket a magyar földért. Tömegsírba temették őket, amit még csak meg sem nézhettek hosszú évekig a túlparti hozzátartozók. Néhány év óta azonban már minden évben tisztelegnek a tömegsírba temetett hősök előtt, a megbékélés, a jószomszédi együttélés jegyében.
Fényképen:A komáromi felkelés hőseinek tömegsírja
hozzászólások lezárva.