Lányok a száműzetésben

Na és a nők? A Soproni Divízió mire ment volna nélkülük? Ötvenhatban mentek a fiúkkal nem is kevesen. Szerelmek szövődtek, később házasságok kötődtek és szerencsésnek bizonyult, ha magyar magyarral szűrte össze a levet, mert akkor az anyanyelv fennmaradását, a hagyományok átadását ez biztosította. Azok a kedves soproni erdész lányok, akik olykor a vérüket is adták a menekülők közösségéért, az összetartás erejéért. Mint Hartai Klára, akit már mindjárt az ausztriai veszteglés idején, 1956 november 10-én elveszítettek társai. Két fiú és három lány, soproni erdőmérnök hallgatók indultak el a Salzburg melletti Schafberg 1783 méter magas csúcsának meghódítására. Klára a végcéltól nem messze, a tetőtől néhány méterre megcsúszott a laza , kövekkel borított hegyoldalon. Egyik fiú társa hiába próbálta megfogni, akkor már kicsúszott lába alól a talaj és gyorsan gurulni kezdett lefelé. A többiek azonnal után eredtek és vagy 40-50 méterrel lejjebb egy kidőlt fán fennakadva megtalálták. Már alig volt benne élet. Hiába vitték le a közeli kórházba, nem tudták megmenteni.450 soproni főiskolás és tanár közül ő volt az első, aki az emigrációban lelte halálát. A St.Gilgen-i temetőben adták meg neki a nagyon szomorú végtisztességet.

A nők sorsát kezdetektől nagy figyelem kísérte, mondhatni a soproni erdészek megbecsülték őket, mert kinn a vadnyugat peremén össze tudták hasonlítani más népek lányaival, asszonyaival őket. – Miért ilyen hűvösek a kanadai nők, a jobbakat szinte meg sem lehet közelíteni?! – fortyant fel egy korai Kapocs újságban a korán elhunyt Gőgös Ferenc erdőmérnök hallgató. Kétségtelen odakint élettelinek, érzelmekkel gazdagnak számítottak a magyar lányok, akiknek, ahogy mondani szokás, ami a szívükön az a szájukon volt. Jómagam Vancouverben Wilkinson Évával beszélgettem ezekről a kérdésekről. Ő is megerősítette, hogy a kanadai férfiak és a nők elég tartózkodóak és ridegek, nem merik kifejezni az érzelmeiket. Továbbá, ahogy meglehetősen őszintén mondta „Épkézláb, jó kant csak a piszkos, csapzott férfiak között találni”. Sok a meleg, akiknek az U.B.C például olimpiát szervez. A nagyvárosban 40 ezerre becsülik a számukat. Egyébként a város legzüllöttebb negyede a Westenden van, ott minden megtalálható a kábítószerek legkülönfélébb kínálatától a prostitúcióig és a nemi identitás zavarok sokaságáig. Amikor Jákóy Endrével Vancouver szigeti túránk utolsó állomásán Nanaimoban kompra szálltunk nem mindennapi találkozásban volt részünk, az esemény cáfolata volt annak a megállapításnak, hogy a kanadai nők hidegek volnának, egy szemrevaló fiatalasszony mellett kaptunk ülőhelyet. Barna bőre, sárga haja, izmos karja és kissé vad arcvonása mindenesetre nagyon figyelemfelhívó volt. Ő volt Casandra Jackson, névjegykártyáján legalábbis ezt a nevet viselte. Foglalkozását tekintve masszírozónő a Westenden. Bevallása szerint svéd apától és indián anyától származott, akik a Sziklás hegységben egy kis farmon élnek testvéreivel együtt. Ő ide jött Vancouverbe, hogy vigye valamire. Most egy saját szalonja van a legkülönfélébb szolgáltatásokkal. Amire nagyon büszke, hogy hollywoodi sztárokat is masszírozott már. Aztán közelebb hajolva hozzánk, nevetve mondja : ”Most éppen megszöktem a barátomtól, aki egy skót fickó, valamin összeszólalkoztunk. Együtt utaztunk a szigeten.” Amikor a komp kiköt Vancouverben búcsúzásként meghív bennünket a szalonjába egy jó kis „testmunkára”. Mi is nevetünk és egy pillanatra még át is villan a fejemen, micsoda ajánlat …Aztán legyintek, integetünk és már hazafelé tartunk a Harmincharmadik utca irányába, ahol Bandi háza van.

(A felvételen az egykori ötödéves hallgatók körében jómagam. Balról jobbra Nagy Ferenc és a volt erdőmérnök hallgató hölgyek , akik Kanadában találtak új életre és valósították meg álmaikat. Héjjas Kati,Andódy Edit és Link Magda.)