1956 és napjaink legnagyobb hősei
Természetesen a mentők voltak 1956 legnagyobb hősei, mert nem azt nézték ki melyik táborhoz tartozik, hanem azt kinek van a legnagyobb szüksége az ellátásra. Szabadságharcosok és sérült ávósok mellett sebesült szovjet katonákat is befogadtak, gyógykezeltek és operáltak. A pártatlan segítségnyújtás legnemesebb példája, hogy a föld alatti szükségkórházban az utolsó vérpótszert egy szovjet katonának adták be. Magam is mentőztem fél évig, tudom mivel jár ez a hivatás. Azt viszont máig sem értem, miért csak 195 600 forint most is a mentőápolók átlagkeresete a pótlékokkal együtt. A túl pénzeltnek számító állami szektorokban, például a 22 állami erdőgazdaság közül hét-nyolc esetében a bruttó hárommillió forintot is eléri a vezérigazgató bérezése. további részletek
Járom az utam, macskaköves úton
Sopronban sokan elcsodálkoznak a mostani kockakövezési lázon. Bármily furcsa a múlt század elején a belvárost aszfaltozták, míg a forgalmasabb utakat macskakövezték, makadámozták. A Lövérek városa büszke lehetett arra, hogy 1908-ban több burkolt útja volt, mint Győrnek, Szombathelynek, vagy Székesfehérvárnak. Napjainkban a Mária szobor környéki kövezés európainak mondható, de a többi belvárosi utcában bizony egyetlen hölgynek sem ajánljuk, hogy tűsarkú cipőben végig korzózón, a némelyütt akár másfél centis hasadékok labirintusában. további részletek
Aki gyermeket fogad be, netán angyalokat lát vendégül
Hollandia az első világháború után csodálatos befogadó országgá vált. Magyar gyerekek ezrei indultak útra a Keleti pályaudvarról 1920 és 1930 között, hogy az ínségtől, nem egyszer az éhezéstől megmentsék őket. Köztük volt nagybátyám Kuntz Jenő, aki hatévesen érkezett meg Leiden városába, félárvaként, kiéhezetten, elgyötörten. Igazán szerencséje volt, a híres egyetem egyik professzora és felesége vette őt magához. Gyermektelen házaspárként kiáradó örömmel fogadták a kicsi magyar fiút, aki azután jó eszének köszönhetően később ezen az egyetemen szerezte meg kertészmérnöki diplomáját, majd kivándorolt Írországba és ott megházasodott. Elsőként kezdett el foglalkozni a szigetországban üvegházi paradicsom és paprika termesztésével. Tizenhárom gyermeke született.
további részletek
Tanuljunk Izlandtól!
Tavasszal két nagylányom megjárta Izlandot. Sok szépet meséltek a szigetországról amikor megjöttek, de magam csak mosolyogva, az út sikerét nyugtázva hallgattam őket. Most, hogy az izlandi válogatott bejutott a labdarúgó világbajnokságra jobban utána néztem a néhai vikingek utódainak. Meglepő dolgokat fedeztem fel. Bizony tanulhatnánk ettől a Miskolcnál mindössze másfélszer nagyobb lakosságszámú országtól. Nem olyan gazdagok, mégis nyugodtan élnek, nincs köztük széthúzás, a világon a legjobban megbecsülik a nőket és náluk stadionépítési láz nélkül is bevált a „fociterápia”. Sőt annak egyik különös oldala is, a tavaly nyári Európa-bajnokságon aratott sikerük után, rekordszámú gyerek született, az izlandiak ugyanis szexszel ünnepeltek. további részletek
Íme az ember!
A minap találtam egy érdekes fotót az archívumomban. A hajdanvolt Ikva Rádió, egykori vezetőjeként sok ilyet őrizgetek, és bevallom őszintén, sokáig tépelődtem azon, hogy a fenti fényképet megjelentessem-e? Azután úgy döntöttem, hogy szakmai múltam egyenesen kötelez arra, hogy mindent megoszthassak azokkal, akik kíváncsiak egy közvélemény formáló véleményére. A fényképen két felfelé ívelő pályája kezdetén álló ember néz szembe egymással. A riporter egy számára fontos, de nem akkora ívű, a politikus azonban egy gigantikus ívű, nemzetünk sorsában is kiemelkedő karrier elején nyilatkozik. Egyikük arcán sem látszik a megfeszített akarás. Rázó Laci még nem tudja, hogy az előtte álló pártelnök rövidesen a hatalom legfelsőbb csúcsait döngeti. Orbán Viktor pedig abszolút emberi, szerény arckifejezéssel mond valamit a kicsi helyi rádió, kicsi közönségének. De azért akkoriban talán már sejt valamit… további részletek